Kisiskolás voltam, amikor át kellett élnem azt a bizonyos gyötrelmet. Anyukám persze azóta is állítja, hogy sokat olvastam félhomályban és közelről néztem a TV-ét. A lényeg, hogy elromlott a szemem, és a suliban mindenki céltáblája lettem én, a szemüveges. Valószínűleg csak engem zavart ez a tény. Felnőttként azonban, ami egykor „átok” volt, az most „áldás”. Na, nem a rossz látás, sokkal inkább a divatos szemüvegek rajongója lettem. Ki nem?