Elkerülhető-e a szívroham?

A köznyelvben szívrohamként emlegetett infarktus a koszorúér megbetegedése. Az artériák meszesedése miatt leromló vérkeringés oxigénhiányos állapotot idéz elő a szívizmokban, ami vészjelzést küld az agynak, s az idegrostok által közvetített ingerület generálja az infarktus leggyakoribb tüneteit, a mellkasra nehezedő nyomást, szorító érzést, a karba, vállba, nyakra, vagy akár a gyomorra kisugárzó fájdalmat. Az erős verejtékezés, émelygés, hányás, szédülés, esetleg ájulás szintén kísérő jelenség lehet.

Oxigénhiányos állapotról lévén szó, korábban is felfigyelhetünk olyan tünetekre, amelyek még nem jelentenek szívrohamot, de például keringési betegségre figyelmeztethetnek. Ilyen a több órán, vagy napon át tartó gyors, vagy szokatlanul erős szívverés, különösen, ha mellkasi fájdalommal, légszomjjal is párosul. A pihenéskor vagy kevésbé fárasztó tevékenység alatt fellépő légszomj önmagában is figyelmeztető jel lehet. Nem megfelelő szívműködést jelezhet a láb vizesedése, vagy az elszíneződött, kékes körmök is oxigénhiányos vérre utalhatnak.

A tünetek nemek szerint is eltérőek lehetnek. A férfiakkal ellentétben a nők gyakran nem éles mellkasi fájdalomról, kínzó szorításról, csak enyhe mellkasi kellemetlenségről beszélnek, s gyakran kifejezett fáradékonyságot, légszomjat, valamint savkötőkkel nem enyhíthető gyomorégést, illetve émelygést vagy hányást tapasztalnak. Náluk gyakoribb tünet a szorongás, verejtékezés, elesettség érzése, valamint a torok-, nyak- és arctáji panaszok.

A meszesedés az artériák falain, különösen a szív szöveteit ellátó artériákban, a szívkoszorúerekben testszerte felhalmozódott plakkokat jelenti. Az artériák belső felületére vastagon lerakódó kásás üledékes anyag sejtmaradványokból, zsíros koleszterinből és egyéb anyagokból áll, s az érfalon kiemelkedő felületeket alkotva szűkíti az artériák átmérőjét, így azok csökkenő áteresztőképességük következtében kevesebb vért képesek szállítani.

Az ilyen elmeszesedett artériákban a vér hajlamosabb az alvadásra is, s a lerakódások azt is megakadályozzák, hogy az érfalak megfelelő tápanyagokhoz jussanak. Ez utóbbi hatására az erek elveszítik rugalmasságukat is, ami tovább növeli a koszorúér-betegség kialakulásának kockázatát, s vérnyomás emelkedéshez is vezethet. Ha egy lerakódásos terület valamiért felnyílik, és ezért a felületén - elzárva a véráramlás útját - megindul a véralvadás, az egyik koszorúér teljesen elzáródik, s kialakul a rettegett szívroham. Vagyis az érintett artériában megszűnik az oxigén- és tápanyagellátás, s így az általa ellátott szívizom szövetei elhalnak.

Megfelelő táplálkozással jelentősen csökkenthető az érfal megbetegedése. Kerüljük a zsíros tejtermékek, húsételek, belsőségek, és a nagy mennyiségű tojás fogyasztását, bár ez utóbbi koleszterinszint növelő hatása vitatott. Ajánlott halak, szárnyasok, zöldségek, és teljes kiőrlésű gabonából sütött pékáru fogyasztása. Fontos a megfelelő mennyiségű testmozgás, amelynek hatására a felesleges koleszterin nem az érfalban rakódik le, hanem visszakerül a májba.

Az említett életmóddal összefüggő változtatások mellett rendszeres vérnyomás, vércukorszint, koleszterinszint ellenőrzéssel, vagyis megfelelő szűrővizsgálatokkal is sokat tehetünk, hogy elkerüljük a szívünket fenyegető támadásokat.